világ.

az egyik ember megeszi a másikat
a másik ember láncfűrésszel simogat
a harmadik csak simán a pénzed veszi el
a negyediket kérdezem de ő már nem felel
az ötödik a kisszobában befalcol
a hatodik még dugna de te bealszol
a hetedikről mindenki tudja hogy gonosz
a nyolcadikkal elmenőben szanaszét pofoz
kevés az ember
sok az emberszerű lény
sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény
a kilencedik olyan mint egy koponya
a tizedik az előzőnek rokona
a tizenegyes lábában már benne van a gól
de a kispadról a tizenkettes lesre gyalogol
a tizenhármas szerencsétlen alapból
a tizennégyes sehonnai kalandor
a tizenötödiknek kilóg a bele
tizenhat tonnát rakott megette a fene
kevés az ember
sok az emberszerű lény
sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény
az élet szép csak te világ vagy beteg
megfertőzte valami az embereket
szomorú de fél az aki szeret
zokog a bohóc a macska kihányta az egeret
a tizenhetes mélységesen alávaló
a tizennyolcas hétköznapi szalontahó
a tizenkilencesnek elment az esze
a huszadik jön már és ez még csak az eleje
a huszonegyes soha nem volt egészben
a huszonkettest egyáltalán nem értem
a huszonharmadiknak nem ér a neve
huszonnégy karáttal vicsorog rá a neje
kevés az ember
sok az emberszerű lény
sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény
az élet szép csak te világ vagy beteg
megfertőzte valami az embereket
a bizalom nyakán kígyó tekereg
zokog a bohóc a macska kiköpte az egeret
szépen lassan lukra fut az utolsó
jutalma egy baldahinos koporsó
és kedvenc fekvő nyolcasunk a végtelen fele
spricceli a spermát hogy a világ vulvája legyen vele tele

QUIMBY. AZ EGYIK EMBER.